------------------------------------

SZERDAHELYI JÁNOS 1906 - 1988. - TISZAI MÁRTON 1892 - 1970 ..
FARKAS ROZÁLIA ..

Farkas Rozália : Furcsa ez a história

Zene : Szerdahelyi János 1906 - 1988 ..
Szöveg : Tiszai Márton 1892 - 1970 ..

Furcsa ez, a história, bizony Isten furcsa,
Hazafelé ballagott, a szőlőből, a Julcsa.
Szekeréről, leszól Miska, mikor utól éri,
Ülj fel Julcsa, a gyalogost, nem birom én nézni .

Nem ülök én, mért is ülnék, dehogy ülök hallja,
Szénával van bélelve, a szekérnek, az alja.
Sötét is van. megölel kend, tán még. meg is csókol,
És végén , attól félek. sok is lessz, a jóból.

Igy szól Miska, akit erre. szörnyen esz, a méreg,
Száradjon le, a két kezem, ha én hozzád érek.
/:Ha meg igy van, felel Julcsa, minek jár, a szája,
Hát mi, a szösznek üljek én fel, a kend kocsijára.:/

--------------------------------------------



-------------------------------------

IFJ. MAGYARI IMRE 1924 - 1980. - BABUSA MIKLÓS 1925 - 1988 ..
SZENTENDREI KLÁRA ..

Szentendrei Klára : Minden jó, ha jó a vége

Zene : Ifj. Magyari Imre 1924 - 1980 ..
Szöveg : Babusa Miklós 1925 - 1988 ..

Minden jó, ha jó, a vége, még, az ég is egyszer csa,k kiderül,
Az se bánt, ha szívügyekben, néha már, a szerencse kikerül.
/:Mert bizony, a női szív hajlékony, én pedig kedves szóval, hajlítom,
Minden jó, ha jó a vége, szerelmet kapni, de jó, ha sikerül.:/

Egyszer élünk, vígan éljünk, míg nem késő, s, a szívünk fiatal,
Bár, a csók nincs korhoz kötve, szív, ha dobban, az ősz ott mit akar?
/:Kell bizony, a szerelem mindenkor, és ahol, a szerelem van, nincsen kor.
Minden jó, ha jó, a vége, szerelmes ember örökké fiatal.:/

--------------------------------------------

SZALAY LÁSZLÓ 1914 - 1990. - NEMES RÓZSA 1903 - 1977..
PINTÉR GYÖRGYI ..

Pintér Györgyi : Halkan pengesd, ezt a csárdást

Zene : Szalay László 1914 - 1990 ..
Szöveg : Nemes Rózsa 1903 - 1977 ..

Halkan pengesd, ezt a csárdást, hogy szívem, oly nagyon ne fájjon.
Hogy egy hűtlen, csalfa legény, arcomon, bánatot ne lásson.
Nem bújdosom azért világgá, huncut aki bánja, most húzd rá!
Aztán újra halkan, csendben, a szívem nehogy megrepedjen.

Asszony népség, csalfa népség, csapodár, a legény szívéhez,
Hódítgatja, csábítgatja, azután, szava sincs szegényhez.
/:Nem bujdosunk azért világgá, huncut aki bánja, most húzd rá,
Ezt, a csárdást addig járjuk, amíg hű szeretőt találunk.:/